Versmondó versenyünkkel szeretnénk hagyományt teremteni, egyszersmind...
Tisztelettel meghívjuk az Újrealizmus és modern népiség a mai magyar irodalomban című konferenciára.
2014. október 6-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (1088 Buda pest, Mikszáth Kálmán tér 1.), Sophianum, I. em. 112-es termébe.
A konferencia programja elérhető a...
Sarkady Mária 1933. március 22-én született Budapesten. Édesapja kertész volt, többször is elköltöztek, végül 1962-ben érettségizett. Munkahelye nem támogatta egyetemi törekvéseit, később felmondott, szabadúszó újságíróként dolgozott tovább és meséket írt. 1966-ban teljesült a vágya: felvették egyszakos nappali tanulónak az ELTE-re.
Dudás Sándor Tápiógyörgyén született, majd Budapesten könyvkötő szakmát szerzett és nyomdai alkalmazottként helyezkedett el. Innen jelentette meg költeményeit különböző folyóiratokban, antológiákban, önálló verseskötetekben. Munkásságát, életének legfontosabb fordulatait és állomásait születésétől jelenlévő siketsége befolyásolta. Habár az olvasással kezdetben nehezen boldogult, már tizenhárom éves korától verseket írt. Kicsi korában szájról olvasva tanult meg beszélni, édesanyja rengeteget foglalkozott vele.
Avar Judit magán énektanár, 2011-ben megjelent egy cikke a Parlando folyóiratban Az énektanulásról címmel. Csupán a cikket olvasva is nyilvánvalóvá válhat bárkinek, hogy az énektanítás számára nem csupán hivatás, hanem igazi szenvedély, művészi kifejezési forma is egyben. Képes meglelni mindenben és mindenhol a zenét, és pontosan tudja, mennyire része mindennapjainknak, mennyire meghatározó a kultúránkban. Személyesen is találkoztam vele néhányszor: egyik alkalommal a villamos után futottunk. Kifulladva ziháltam, ő pedig egyből a helyes légzést kezdte tanítgatni nekem.
2018 november 27-én tartották meg a Széphalom Könyvműhely szervezésében Jókai Anna Szegény Sudár Anna című regényének bemutatóját a Duna Palotában – a nyolcadik kiadásét.
A mű 1987-ben készült el, de egy évet még várni kellett a megjelenésére, 1988-ban már Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.
„…nemsokára lőcstelen, ló nélküli szekerek száguldoznak majd az utakon, nem húzza ló, mégis szalad. Lösznek vasparipák, a nagy fehér ló szügyig jár a vérbe, össze lösz fűzve dróttal a világ. A gyerökeink mög majd látják a vasmadarakat röpülni.” – jövendöli a Teknyőkaparó Jámborné Balog Tünde Különös tartományában. Megjövendölték: hamarosan be is következik az első világháború, követi a második és örökre megváltozik minden.