vers

A közösségi felelősségérzéstől és felelősségtudattól áthatott klasszikus magyar költészet egyéni karakterű, jellegzetesen kárpátaljai magyar sorsjegyű folytatása Vári Fábián László művészete. Értékes és szerves továbbépítése ez a kötet a méltán közismert és népszerű művész eddigi munkásságának. Verseiben a történelem, folklór és az irodalom emberi teljességet igénylő, egyéni és közösségi sorskérdésekkel minden időben nyíltan szembenéző alakjai alapozzák meg a jelenkor problémáival való sajátos, összetett és mély számvetést. Műveiben együtt él az emberiség archaikus tapasztalata és a jelenkor problémavilága. Költői világának különleges színét a mély történelmi tudással és a folklór emberi teljességet őrző gazdagságával szembesített mai sorslátás adja. Művészetének megkülönböztető értéke a magyarságért érzett történelmi és jelenkori felelősség művészi megnyilatkozása. Magyarságunk kórképét kénytelen megrajzolni, de szemlélete szellemi és erkölcsi erőt sugároz, igaz értékekről tesz tanúságot. (Görömbei András).

A/3

120 oldal

140 oldal

135 oldal

(Magyar Napló Könyvek)

Jávorszky Béla fordításában és utószavával. A különleges atmoszférájú versek átfogó válogatást adnak a jelenkori észt költészet egyik legjelentősebb alkotójától.

A/5, kartonkötés

101 oldal

„Én úgy szeretnék élni, ahogy azt megírom magamnak” – ezt a mondást Szomory Dezsőnek tulajdonítják, de Kaffka Margit egyik novellájában is olvastam hasonlót. Töprengtem, hogy én mit írnék meg egy szabadon alakítható élethez, és kitaláltam egy lányt, elképzeltem, ahogyan a tenger mellett, a napfényben sétál, nézi a vizet, és boldog -, de tényleg boldog? – írja új verseskönyvéről Kapecz Zsuzsa.

A/5, fektetett, kartonkötés

80 oldal

A költő új verseskötetében gazdag történeti tudásanyagot mozgatva alakít egységes hangú és formavilágú szabadverseket.

A/5, kartonkötés

140 oldal